Csillagles

  • 300 szó, 1 oldal
  • egyperces, original, romance
  • 12
  • fluff, OC
  • egy nyári éjszakán
  • Spotify

Jolt 300-as kihívására írt leheletnyi szösszenet két fiktív karakter között egy olyan helyen, mely talán nem is létezik. A vidéki csillaglesős, halk zenehallgatós éjjelek ihlették.


Csillagles


Minden olyan nyugodt: tücskök és békák szüntelen neszezése járja át a környéket, amit egy-egy hal csobbanása tör meg, a szél pedig finoman megcirógatja a lombkoronákat. Mélyet szívok a cigarettából és hosszan fújom ki, elengedve minden feszültséget. Behunyom a szemem és azt kívánom, bárcsak örökké tartana ez a pillanat.

A terasz fadeszkái fáradtan nyikorognak, ahogy Jeremy lejön a lépcsőn. Elmosolyodom, a szívem akaratlanul is hevesebben ver. Arrébb csúszom a pokrócon, hogy ő is elférjen.

– Na, láttál már hullócsillagot? – kérdezi, miközben mellém telepszik. Karját a fejem alá teszi és cirógatni kezdi a vállam.

– Még nem – felelem, miközben kifújok egy újabb adag füstöt, majd elnyomom a cigarettát. Az ujjait keresem, és szorosan összefonom az enyéimmel. – Biztos megvárták, amíg ideérsz.

– Lágyan végigsimít a karomon, érintése nyomán libabőrös leszek. Egyikünk sem szól, csak hallgatjuk egymás légzését és az éjszaka hangjait. Nem vágyom se többre, se kevesebbre, pontosan így képzeltem el az estét.

– Olyan nehéz elhinni, hogy a csillagok, amiket most látunk, már több millió éve halottak. – Fáradt hangját hallva elmosolyodom. – Az egész csak egy hazugság.

– Ettől nem lesz kevésbé szép. – Az oldalamra fordulok, és átölelem Jeremyt. – Én mindig is imádtam őket. Arra emlékeztetnek, hogy mennyi gyönyörű dolog van a világban, amit sokszor nem veszünk észre…

–… mert elvakítanak a problémák, amikkel szembe kell néznünk – fejezi be helyettem a mondatot.

– A számból vetted ki a szót – felelem mosolyogva, majd egy csókot lehelek borostás állára.

Amint visszateszem a fejem a pokrócra, egy hosszú fénycsóva szeli át az égboltot. Behunyom a szemem és egyetlen dolgot kívánok: minden maradjon olyan, amilyen most. Pár pillanatot várok, mielőtt tekintetem ismét a csillagokra szegezem.

– Kívántál?

– Igen.

– Elmondod? – Jeremy felkönyököl, szemében kíváncsiság csillog.

– Akkor nem válik valóra – elmosolyodom. Közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaink lassú, szenvedélyes táncba kezdjenek. Beleveszek a mámorító bizsergésbe, ahogy a bőrünk egymáshoz ér és felforrósodik.

Talán gyakrabban kellene csillagokat lesnünk.



Kedves Olvasó!

Ezúttal egy szösszenettel érkeztem, melyet nem most írtam, hanem még néhány éve, csak eddig jól elbújt a gépemen. Átnéztem, pár helyen átírtam, és közzétettem. Remélem, elnyerte a tetszésedet.

Köszönöm, hogy elolvastad. Nemsokára ismét találkozunk!

Leah

2 megjegyzés:

  1. jaj micsoda feeling! nekem most nagyon időben is van, pont ebből az életérzésből utaztam el pár héttel ezelőtt, és még nagyon bennem van ez a fajta együttlét, intimitás, nyugodtság, lassúság... melengeti a szívemet most ez az írás 🥰

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha elnyerte a tetszésed. 😊
      (Én is szívesen nézegetném a csillagokat, akár egész éjjel, de hát itt a fővárosban esélytelen. 🤣)

      Törlés

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Végtelenül hálás lennék, ha leírnád a véleményed, akár csak néhány szóban.